Mozgásjavító Intézet

A több épületből álló komplexum az 1908-ban, Lajta Béla által tervezett főépületet korszerűsíti, bővíti, akadálymentes- és a kor igényeinek megfelelő együttest hozva létre.A szervezési koncepció jól organizáltan, könnyen és átlátható módon fűzi fel a meglévő és az új funkciókat - a gyógykezelésekre illetve oktatásra szolgáló helyiségeket és diákotthont magába foglaló új épület - a régi épületek hátsó homlokzatai előtt meghúzott tengelyre hosszan elnyúló pavilonsor formájában.A hangsúlyos bejárati épület merőlegesen csatlakozik a régi épület mellékszárnyához, a főtengely meghosszabbításaként nyúlik ki a mögötte emelkedő kétszintes tömbből, mely tan- és tornatermeket, rendezvénytereket, éttermet és a pinceszinten uszodát foglal magába (11 tanterem, 3 szaktanterem, egy 25 méteres, versenyek rendezésére is alkalmas uszoda, tornaterem, 3 tornaszoba, színházterem, ebédlő, és közösségi térként is funkcionáló „zsibongó”).A tágas, egyik oldalán üvegfallal megnyíló aula hosszú, utcaszerű folyosóban folytatódik, melyhez kétszintes lakótömbök illeszkednek. A lakásokban négy háló (12 fő ellátására alkalmas háromágyas szobákkal) és egy tágas, nappaliként, konyhaként és étkezőként szolgáló közösségi tér van, akadálymentes mellékhelyiségekkel és fürdőszobákkal.A csatlakozás inkább új ellenpontot kíván nyújtani a műemléki épületnek, az alapvetően zárt, statikus tömegként megjelenő téglaépület mellé, vele összeköttetésben egy fehér színű, egyszerű tömegképzésű modern épületet hozva létre. Ebben a részletben a ház egészére jellemző szelíd, mégis feszes, határozott formálás érvényesül.A telepítés racionalitása a feladat jellegéből, a funkció sajátosságaiból adódik, a használók speciális téri igényei szempontjából sajátos szelídség, rugalmasság érződik: az áttörések, felnyitások az épület minden pontjára jellemzőek – kereszt és hosszirányban egyaránt átlátható majdnem az egész épület. A bejárati épület üvegfalán át belátunk a színházterembe, onnan az étterembe, ahol üvegfalak engedik be a fényt a kert felől.A lakópavilonokat összekötő folyosó a funkciónak megfelelően intimebb, zártabb, mint az aula, de a széles nyílások mindenütt biztosítják a bőséges természetes fényt. Ez a téri világ úgy lesz bensőségessé, hogy közben ezer szállal kötődik környezetéhez.A geometriai szabályosság és az oldott részletezés kettőssége formai értelemben is érvényesül. A finoman megtörő élek, megbillenő falak és tetővonalak feloldják az épület erősen additív, túlzottan elnyúló, s ezáltal kissé monoton szerkezetét, az összképet esztétikai értelemben is szelíddé, érzékennyé téve. A főtömb emeletein ez a mozgalmasság szinte teljesen eltűnik, minden részlet a nyugalomról szól.

/Kovács-Magyari Zsuzsanna/

További információk:

http://www.3h.hu/work/1

http://epiteszforum.hu/a-jelenlet-elmenye 

photo: Csatho Csaba

photo: Csatho Csaba

photo: Máté Gábor

photo: Máté Gábor

photo: Máté Gábor

photo: Máté Gábor

photo: Máté Gábor

photo: Máté Gábor

photo: Máté Gábor