Major György DLA: Új köz(össégi)épülettípusok - plázaszerű épületek
Az elmúlt fél évszázad során a történeti áttekintésben tárgyalt középülettípusok mellett kialakultak vegyes rendeltetésű közösségi használatú épületek. Ezek egyik alapváltozata a “plázát”, amely a kereskedelmi, kulturális, sport és szabadidős tevékenységek közösségi tereként jelenik meg, gyakran egy-egy épületkomplexumon belül akár mindhárom rendeltetést befogadva, vagy kiegészülve egyéb funkciókkal közigazgatás, üzleti célú irodai funkciók, stb..
Mindkét típus közös jellemzőjének tekinthetjük, hogy tervezési programjukat sok szempontú előkészítéssel, több szakma összehangolt munkájával lehet csak megalkotni.
a "pláza" típusok általános jellemzése:
Ennek a használatnak is megtalálhatjuk a történeti előképeit, de mind léptékükben, mind egy-egy település vagy kisebb, nagyobb regionális egység életében sajátos új formája a közösségi térhasználatnak, vagy az urbanizációnak. Attól függően, hogy egy ilyen "pláza" az adott településen belül milyen helyzetbe kerül jelentősen befolyásolhatja az adott település köztér használatát, illetve olyan urbanisztikai változásokat idézhet elő, amely rövidebb hosszabb távon átstrukturálhatja az addigi településszerkezetet is. Ez sok esetben tudatos városfejlesztési döntés, akár lepusztuló településrészek újraélesztésére, akár új településrészek kialakítására, de bizonyos értelemben lehet spontán fejlesztés is. (a jelenség mögött a tudatos, vagy spontán ingatlan piaci stratégiák mellett megtalálhatók "nonprofit" társadalmi aktivitások hatásai is).
A "plázák" városszerkezeti szerepét tekintve egyik sajátossága a városi tér fogalmának átalakulása, illetve a XX. századi urbanista kísérleteknek és elméleteknek azon vonalát újítják meg, a melyek a nagyléptékű fedett városi terek létrehozásán fáradozott (pl. Otto Frei tervei különböző léptékű város lefedésekre készült tanulmánytervei 1960-70-es évek). Ez az épülettípus átértékeli a hagyományos városi teret, mivel annak külső belső viszonyát változtatja meg. Általában egy neutrális vagy éppen /túlhajtottan/ emblematikus külső "környezet" független tömeg jellemzi, egy igen tág határok között alakítható, sokszor tudatosan hagyományos városi teret imitáló belső téri világgal. De tipizálhatjuk a "plázát" a "nem helyek"-re jellemző telepítési esetén a kültelki vagy település széli közlekedési sávok menti világ részeként a jellemzően autós, helyközi vagy helyi tömegközlekedéssel való megközelítésből adódó nagyméretű parkoló zónákkal jellemezhető külső környezettel, illetve a településen belüli telepítéssel, ahol már meglévő település szövetbe, vagy annak roncsolt felületébe kerül az új közösségi tér. Ez esetben fontossá válik a külső tér, és a döntően belső téri világhoz szervesebben tartozhat egy tudatosan komponált külső téri világ, illetve az azokat összekötő átmeneti terek sora, amely már túlléphet a szükséges parkolók világán és hagyományos értelme vett városi köztérként jelenhet meg.
A "pláza" belső világa részben a hagyományosnak mondható multifunkcionális szemlélet flexibilitáson alapuló megoldásait jelenti, másrészt a markánsan eltérő használati módoknak megfelelően önálló karaktert, igényszintet biztosító téri egységeket kíván. Így a térszervezés alapvető sémájának a tágas szabadon áramló fedett egy vagy többszintes közteret és az erre csatlakozó kisebb nagyobb elkülöníthető térrészeket, vagy a központi térben úszó zárványszerű önálló belső téri világgal rendelkező elemek jelenti, az ezen nyilvános terektől szintben csatlakozó, vagy elválasztott üzemi, kiszolgáló terekkel kiegészülve.
